A hazától a nemzetig

A cikk megjelenése: 2015 április 29, www.hetiujszo.ro

A Baráti esték áprilisi vendége Duray Miklós, felvidéki politikus, emberjogi harcos, dr. Bodó Barna házigazdát idézve, „egy élő legenda” volt, a felvidéki magyar ellenzékiség prominens képviselője, aki a csehszlovák hatalom a magyar kisebbség elleni asszimilációs intézkedések hatására alapította meg 1978-ban többek között a magyar iskolák tervezett felszámolása ellen tiltakozó Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát és ennek 1989 decemberéig szóvivője volt. Az előadó elmondása szerint magyar identitásához kapcsolódó tevékenysége a ’89 előtti időszakban az ellenállás, a hatalom visszaéléseire adott reakció, a kisebbség védelme érdekében kifejtett tudatos és következetes ellenzéki politizálás és a retorziók jegyében zajlott. A ’89-es rendszerváltást követő évtizedekben, immár a demokrácia eszközeivel élve a csehszlovák, később a szlovák parlamentben folytatta érdekérvényesítő küzdelmét.
A temesvári Új Ezredév Központban A hazától a nemzetig címmel megtartott előadásában Duray Miklós a “hazaérzet” fogalmának letisztázásával a haza-nemzetnemzettudat, az állampolgársághaza, az egyén-nemzet-haza fogalmak és a kapcso¬lódó kapcsolatrendszerek összhatásának megvilágításával fogalmazta meg a választ arra a kérdésre, mely szerint “a haza közjogi fogalom, vagy érzelmi kötődés.”
Vörösmarty számkivetettje (hontalanja) 1835 tájékán hittel mondta, a haza bennünk lakozik, mert számára egyértelmű volt, hogy a haza nem azonos a fölötte ítélkező hatalommal, hiszen az csak emberből való. A Beregszászon 1957-ben született Horváth Sándor kortársunk (a Mert a haza nem eladó című vers szerzője – szerk.megj.) azonban anyagias, pénzuralmú világunkban arra döbbentett rá bennünket, hogy a „haza Te magad vagy” – a haza is emberből van. Te, én, a gondolatom, szellemem, akaratom, hitem, cselekedetem a haza – így, nem csupán Vörösmarty hősének adott igazat, hanem pontosította, sőt felülírta őt. Mégis hajlamosak vagyunk a hazát anyagiasítani, tapinthatóvá tenni, sőt közjogilag is értelmezni. Ebben sincs semmi meglepő vagy kivetendő, inkább természetesnek tekinthető, mert az ember – hitünkkel ellentétben – anyagelvűen korlátolt és nem elvont lény, ezért a körülhatárolható térben, a mérhető időben és a birtokolhatóság valamint a cserearányok függvényében szeret gondolkodni és fogyasztani. Emiatt akarja látni, szemmel tartani és mérhetővé tenni a hazát, és nemcsak érezni, sőt hasznát is szeretné venni. Persze, ami látható az el is veszthető vagy elveszíthető, elvehető, elorozható, ellopható, szétverhető, elárulható, eladható”. A haza és nemzet közötti szoros kapcsolat, a Kárpátmedencei közös hazában élő, országhatárok által elválasztott magyarság közös gondjai, a közös anyanyelv mai helyzetével kapcsolatos kérdések szintén napirendre kerültek az előadás során, amely érdekes és számos, a résztvevők által felvetett kérdés megvitatására, megválaszolására alkalmas eszmecserévé alakult.
A tartalmas baráti összejövetel a mindenkit foglalkoztató általános nemzetpolitikai, vagy éppen aktuális kérdések megvitatására kitűnő kísérőnek bizonyultak a Tamás Péter, frissen beiktatott tiszteletbeli konzul által vezetett Vinum Hungaricum cég által forgalmazott borok.
Makkai Zoltán