Szórvány. Alapítvány. És honlap.
Lassan két évtizede történt. Dukász Péterrel autóztunk valamilyen RMDSZ-találkozóra. Péter, aki színészként is őszinte, nem bújik a mindent tudók köpenyegébe, egyszerre megszólalt: Te, mi a szórvány?
A kérdés nem a semmiből támadt: az RMDSZ éppen abban az időben „fedezte fel” a szórványt és jelölte meg, mint a társadalmi foglalatosságok egyik fő területét. – Mi a szórvány? – ismételtem meg a kérdést. – Hááát… – kezdtem okoskodóan, ugyanis nem rendelkeztem a pontos definícióval, – szóval a szórvány az, ahol vége van egy nyelvi és kulturális közösségnek, ahol az ember a legkevésbé védett.
Péter hallgatott egy sort. – Olyan külső burok-szerűség, mint a hagyma külső héja. Amikor kopik a burok…
Meglepett a hasonlat. – Valami hasonló – bizonytalankodtam.
Azóta is sokat bizonytalankodunk. A szórvány tudományos kérdésként is, társadalmi helyzetként is tele van nehezen értelmezhető és bizonytalan helyzetekkel.
Alapítványunkat kezdetben sokan úgy értelmezték, mint egy, a szórványban élő rászorulókat támogató szervezetet. Rábólintottam ilyenkor: így van.
A Szórvány Alapítvány (valóban) segítséget kíván nyújtani a szórványban élőknek és tenni akar a szórványban élőkért. Azzal, hogy vizsgálja és elemzi a szórványt, mint jelenséget Azzal, hogy képzéseket és szakmai programokat szervez a szórványközösségek fejlődéséért. Azzal, hogy kiadványokat szerkeszt és jelentet meg a helyi értékek felmutatásáért. Azzal, hogy kapcsolatokat épít ki a határ túloldalán élő közösségekkel. Segítséget nyújtunk főleg szellemi munkával.
Nem utolsó sorban azzal, hogy honlapot működtet.
Nem az elsőt, természetesen, a mostani immár többszörösen újragondolt, felújított. A honlap, a világháló külön esélyt jelent a szórványban élők számára: a helyben szűkös kapcsolatépítési lehetőségeket nyitja óriásira. Valóságossá teszi a Karinthy-vers híres, klasszikussá nemesedett üzenetét: ha nem mondhatod el senkinek – mondd el hát mindenkinek.
Mi is ezt szeretnénk: ha minél többen lennének, akik mondani akarnak valamit társaiknak, a bárhol élő mindenkinek, akik meghallják a szórványokról és -tól azt, amit helyben nem mondhatunk el senkinek – mert itt csak magunk vagyunk.
Legyenek partnereink. Legyenek: MINDENKI.
Bodó Barna
